„Megtiszteltetés volt számomra, hogy én zárhattam le ezt a szakmai találkozást, amelynek témája a digitalizáció és annak szerepe az oktatásban. Alig néhány napja volt a magyar népmese napja, a szimpózium szervezője az Elek Apó Unokái Egyesület, a szimpózium címében is szerepel a nagy mesemondó neve, a megnyitón is Elek apó unokái énekeltek, a résztvevők pedig Elek apó unokáit tanítják. Ezért engedjék meg, hogy egy mesei analógiával éljek: ahogyan a népmesék hősei elindulnak a világban, mi is útra keltünk ezen a szakmai rendezvényen – a digitális iskolák, pedagógusok és eszközök világába. A mesék hősei gyakran indulnak el egy sűrű erdőn át, ahol ismeretlen veszélyek és kihívások várják őket. A digitális világ is egy hasonlóan sűrű erdő, vagy inkább sűrű hálózat, és a különféle platformok és digitális eszközök is sokak számára hasonlóan ismeretlen és kihívásokkal teli terület lehet. A mesei hasonlat a digitális világ – boszorkány analógiáját juttatta eszembe. A mesei boszorkány lehet egy gonosz, ártó lény is, de lehet egy bölcs, jóságos anyóka is. Ugyanígy, sokan úgy gondolhatják, gondolhatták, hogy a digitalizáció a „gonosz boszorka”, aki/ami eltávolít a hagyományos, jól bevált módszerektől, eszközöktől. De arról is meggyőzödhettünk a mai napon, hogy a digitalitás nem feltétlenül ellenség, ez ugye nem stimmel, ahogy a gyerekek énekelték a nyitódalban, hanem épp ellenkezőleg: lehet egy jóságos, segítő anyóka, aki megkönnyíti a munkánkat, lehetővé teszi, hogy hatékonyabbak legyünk, és közelebb hozza egymáshoz a pedagógust, a diákot és a tudást. Különösen, ha – ahogyan az egyik előadásban hallottuk – illendőképpen köszöntjük az AI-it is, teszem hozzá: úgy, mint ahogyan a mesékben az öregasszonyt. Erről győztek meg minket az előadások. A workshopok révén feltérképeztük, hogyan tudnak a tanítók és óvodapedagógusok is bátran belépni ebbe az új világba. Mert nem csupán az eszközök állnak rendelkezésünkre, hanem megvan az a tudás és módszertan is, ami segít minket eligazodni. Azt is nagyon hasznosnak tartom, hogy az internet világának a veszélyeiről is hallottunk, és annak a lehetőségeiről, hogy a digitális tudatosság hogyan fejleszthető gyerek-szülő vonalon. Ha a digitalizáció által kínált lehetőségeket és a benne rejlő veszélyeket együtt látjuk, akkor tudunk „kellőképpen” digitális pedagógusok, iskolák lenni. Nagyon fontos üzenete a mai napnak, azt gondolom, hogy a digitális eszközök, applikációk nem helyettesítik a pedagógust – épp ellenkezőleg, kiegészítik és gazdagítják a munkánkat. A digitalizáció nem cél, hanem egy eszköz, ami új lehetőségeket kínál a tanulás és tanítás élményének átalakításában. De minden eszköz mögött ott kell állnia az embernek, mert sem emberi tudás nélkül, sem emberi kapcsolatok nélkül nem működik az oktatás. Engedjék meg, hogy egy Varró Dániel- idézetet hozzak ide: „Az egész világ egy linkgyűjtemény,/az emberek, tárgyak benne linkek.” Az előadások linkekként kapcsolódtak egymáshoz, utaltak egymásra, és hiszem, hogy hasonlóan tudtak kapcsolódni az emberek is. Linkgyűjtemény volt ez az egész szimpózium, amely rávilágított arra, hogy a digitalizáció nem csupán egy múló trend, hanem az oktatás jövője. A digitális eszközök, platformok és alkalmazások lehetőséget biztosítanak arra, hogy a tanulás élményszerűbbé, interaktívabbá és személyre szabottá tegyük. Ahogyan a mesehősök a kalandjaik során megtanulják, hogy minden kihívás mögött egy új lehetőség rejtőzik, úgy mi is megtapasztalhattuk, hogy a digitalizáció a segítségünkre lehet, különösen, ha ismerjük a „jóságos”, illetve a „gonosz” arcát egyaránt. Az ismeretlen talán a mai nap után nem félelmetes, hanem egy izgalmas világ, amely tele van lehetőségekkel.”
Dr. Szántó Bíborka, BBTE Székelyudvarhelyi Tagozatának egyetemi adjunktusa
A szimpóziumra beküldött dolgozatok az alábbi linken elérhetőek.
